Antall József életútja

Antall József tanulmányai

Antall József 1932. április 8-án született Budapesten, id. Antall József és Szűcs Irén második gyermekeként, kisnemesi családban. A Budapesti Piarista Gimnázium tanulója volt 1942 és 1950 között. Tizenhat éves korában döntötte el, hogy publicista és politikus lesz, és ezen a kommunista hatalomátvétel sem változtatott. Már fiatalon az volt a meggyőződése, hogy az embertelen rendszer nem tartható fenn és készült az azt követő szerepvállalásra. Gimnáziumi évei után az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar nyelv és irodalom–történelem–levéltár szakos hallgatója lett. Diplomamunkáját egy, a korban nem sokra becsült témáról, Eötvös József politikájáról írta. A nappali szakos tanári diploma mellett kiegészítő szakon megszerezte a könyvtárosi és muzeológusi diplomát is, majd később a doktori címet.

1932. április 8.

Tudományos és politikai pályájának kezdete

A diploma megszerzése után Antall József rövid ideig a Magyar Országos Levéltárban, majd a Pedagógiai Tudományos Intézetben dolgozott. Tanári pályáját az Eötvös Gimnáziumban kezdte 1955-ben. 1956. október 23-án a tüntetésen, az Országház és a Rádió körüli eseményekben diákjait vezetve, maga is jelen volt. A 24 éves Antall József részt vett a Keresztény Ifjú Szövetség megalakításában és a Független Kisgazdapárt újjászervezésében. 1957-ben a Toldy Gimnáziumba került, ahol pár hónap alatt szintén maga köré gyűjtötte a fiatalokat. 1957. október 23-án néma tüntetést tartottak a forradalom emlékére. 1959-ben politikai magatartása miatt eltiltották a pedagógusi pálya gyakorlásától.

1950-es évek

Tudományos munkássága

A tanári állásból történő elparancsolás után Antall József két évig könyvtárosként dolgozott. Tudományos pályáját egy váratlan publikációs lehetőség indította el. 1963-ban ő írta meg a Magyar Életrajzi Lexikonba nyolcvan orvos életrajzát. Felismerte, hogy a gyógyítás története az a fontos tudományos téma, amelyet még sem az orvosok, sem a történészek nem kutattak megfelelő részletességgel, és emellett lehetőséget nyújt számára a politikai befolyástól mentes munkavégzésre. Miközben több száz orvostörténeti témájú tanulmányt és számos könyvet is publikált, 1964-ben a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyv- és Levéltár tudományos főmunkatárssá, majd igazgatóhelyettesé, később főigazgatóvá nevezték ki. Ebben az időszakban azonban Antall József nemcsak a múzeum megszervezésében szerzett döntő érdemeket, hanem szenvedélyesen foglalkozott a politikával és a 19. századi magyar nemzeti liberalizmussal is.

1960-as, 70-es évek

Út a miniszterelnökség felé

A rendszerváltoztatás idején Antall József stabil politikai nézetrendszerrel és kialakult elképzelésekkel rendelkezett, és ehhez kereste azt a politikai jobbközép formációt, amelyhez szemléletmódja a legközelebb állt. 1988 elején kapcsolódott be az ellenzéki mozgalomba: megalakította – többek között Göncz Árpáddal együtt – az Emberi Jogok Magyar Ligája Párizsi Szervezetének Budapesti Tagozatát. A Magyar Demokrata Fórum rendezvényein 1988 elejétől vett részt, beleértve a tüntetéseket is. Más pártnak nem volt tagja, csak az MDF-nek. 1988-tól állandó meghívott tagja volt az elnökségnek és a választmánynak. Párttisztséget csak akkor vállalt, amikor a tárgyalások sikeres befejezése után sor került az MDF II. országos gyűlésére. 1989. október 21-én választották meg a küldöttek az MDF elnökévé. Ezzel egyértelművé vált, hogy ő lesz a párt miniszterelnök-jelöltje. A rendszerváltoztatás utáni első szabad választások után, az országgyűlés 1990. május 23-án választotta meg miniszterelnöknek.

1988–1990

A rendszerváltoztatást követő demokratikus kormányzás

Az MDF elnökeként koalíciót kötött az FKgP-vel és a KDNP-vel, majd az ország kormányozhatósága érdekében paktumot kötött az SZDSZ-szel. Ez a megállapodás lett az alapja a magyar parlamentáris demokrácia működésének. Kabinetje megteremtette az átalakulás politikai, gazdasági, illetve itthoni és külföldi feltételeit. Kormányfői időszaka alatt szűnt meg a KGST és bomlott fel a Varsói Szerződés, a megszálló szovjet csapatok pedig végleg kivonultak Magyarországról. Antall József és kormánya jelentős mértékben járult hozzá Magyarország euro-atlanti orientációjához. Antall József kormányfőként állandó támadások kereszttüzében állt, és az egyre súlyosbodó betegségével is meg kellett küzdenie. A kormány erőfeszítései és az SZDSZ-szel kötött megállapodás ellenére a hazai belpolitikában komoly nehézségek kísérték pályáját: a taxisblokád után kénytelen volt átalakítani kormányát, majd a kisgazdák koalícióból való kilépése majdnem megbuktatta kabinetjét, ám a frakció nagy része mégis lojális maradt a kormányfőhöz, s így a kormányzati stabilitás is biztosított volt.

Fülepp Klárával kötött házasságából két fia született, György és Péter. Hosszú betegség után, 1993. december 12-én hunyt el Budapesten.

1990. május 23. – 1993. december 12.