Antall-kormány

Az 1990-es választások és a kormányalakítás

Az 1990 tavaszán megtartott első szabad választáson a szavazatok relatív többségét elnyerő Magyar Demokrata Fórum szerzett jogot a kormányalakításra. A biztos parlamenti többséghez azonban szüksége volt koalíciós partnerekre, s ennek érdekében az MDF miniszterelnök-jelöltje, Antall József a természetes szövetségesnek tartott jobboldali pártoknak, az FKgP-nek és a KDNP-nek ajánlotta fel a kormányban való részvétel lehetőségét. Mindemellett – a stabil kormányzás megteremtése érdekében – Antall József tárgyalásokat kezdeményezett az SZDSZ vezető politikusaival. Ennek eredményeként született meg 1990. április 29-én a köztudatban csak paktumként emlegetett megállapodás. A konstruktív bizalmatlansági indítványért és a kétharmados törvények körének szűkítéséért cserébe az SZDSZ jelöltje, Göncz Árpád kerülhetett a köztársasági elnöki pozícióba.

Antall József miniszterelnök és kormánya (1990. május 23.) (MTI Fotó)

Az Antall-kormány intézkedései

A rendszerváltoztatás utáni első magyar kormány Antall József miniszterelnök vezetésével 1990. május 23-án alakult meg. Az Antall-kormány rendkívül nagy lehetőséget kapott a magyar választópolgároktól Magyarország politikai, gazdasági és társadalmi újjáépítéséhez. Az MDF-FKgP-KDNP koalíció négy alapelv szerint kívánt kormányozni: 1. szabadság; 2. népszuverenitás; 3. szociális piacgazdaság; 4. európaiság. Az Országgyűlés – rendkívül aktív munkájának köszönhetően – megteremtette a demokratikus jogállam intézményi alapjait. A gazdasági rendszer átalakításával sem maradt adós az Antall-kormány, hiszen számos törvény született a piacgazdasági- és magántulajdon-viszonyok megteremtéséről, így többek között a Magyar Nemzeti Bankról, a számvitelről, az adózásról, a földről és a kárpótlásról. Ezen kívül döntés született a volt egyházi ingatlanok visszajuttatásáról és az állami tulajdon önkormányzati tulajdonba adásáról is.

Belpolitikai próbatételek

A rendszerváltoztatás beteljesítésének felelősségével és a magyar társadalom felől érkező elvárásokkal együtt megjelenő gazdasági nehézségek (növekvő infláció és az eddig ismeretlen munkanélküliség tömeges megjelenése), valamint a romló életszínvonal hamar kikezdték a kormány népszerűségét. Az Antall-kormánynak első komoly belpolitikai próbatételével 1990 októberében kellett szembesülnie: a taxisblokád alig néhány óra alatt megbénította a fővárost, a rákövetkező napon pedig már az egész ország közlekedését. A fuvarozók tiltakozása polgári engedetlenségi mozgalommá szélesedett, amely mögé felsorakoztak az ellenzéki pártok is. Az SZDSZ úgy ítélte meg a kialakult helyzetet, hogy akár a kormány megbuktatására is sor kerülhet. Az Antall-kormány végül tárgyalóasztalhoz kényszerült: az Országos Érdekegyeztető Tanács fórumán a feleknek sikerült kompromisszumos megoldást találni a helyzet orvoslására.

Az 1990. októberi események hatása tovagyűrűzött a kormányzati struktúrára is, ugyanis a taxisblokád során számos kritikával illetett Horváth Balázst Boross Péter váltotta a belügyminiszteri székben. Személyi csere történt a pénzügyminiszteri poszton is: a gazdasági koncepció körül kialakult nézeteltérések miatt Rabár Ferencet Kupa Mihály követte. A piacgazdaságra való átmenetet (privatizáció felgyorsítása, liberalizáció, valamint az infláció és munkanélküliség elleni küzdelem) célzó „Kupa-program” végrehajtására csak részben kerülhetett sor. A koncepció megvalósítása során ugyanis felszínre kerültek a kárpótlási törvények kapcsán kirobbanó nézeteltérések, melyek nem pusztán a kormányt és ellenzéket, hanem magát a koalíciót is megosztották (míg az MDF részleges kárpótlást, addig a kisgazdák visszamenőleges privatizációt szerettek volna). Az ellentétek, habár megingatták a kormány pozícióját, azonban a parlamenti többség – a kormány mellett kitartó kisgazdáknak köszönhetően – a ciklus végéig megmaradt.

Boross Péter belügyminiszter, Antall József miniszterelnök és Kupa Mihály pénzügyminiszter a magyar és nemzetközi sajtó előtt a kormányátalakításról tartott sajtótájékoztatót

Médiaháború

A média állami monopóliuma a rendszerváltoztatáskor megszűnt, mely azonban nem járt együtt a békés átmenettel, ugyanis hosszas közéleti csatározások uralták a közéleti és politikai napirendet az 1990-es évtől kezdődően. A konfliktussorozatban az Antall-kormány és a baloldali, főként SZDSZ-es kötődésű értelmiségiek és újságírók közötti viszony oly mértékben polarizálódott, melynek eredményeképpen meghiúsult a média szabályozásához szükséges törvény elfogadása is. A médiaháború rendkívül nagy mértékben megosztotta a politikai közvéleményt az első kormányzati ciklusban, azonban a kormánykoalíció népszerűségvesztése sokkal inkább köthető a rendszerváltoztatással kapcsolatos, elsősorban materiális jellegű elvárások teljesülésének elmaradásával.

1993. december 12-én hosszas betegség után elhunyt Antall József, a kormány élére Boross Péter, az MDF elnöki posztjára Für Lajos került. Az Antall-kormány elévülhetetlen érdemei közé tartozik a demokratikus jogállam kiépülése és megszilárdulása, a piacgazdaság jogi és intézményi kereteinek kiépülése, valamint a magyar külpolitika euro-atlanti elkötelezettsége.

Antall-kormány (1990-1993)

Boros-kormány (1993-1994)

1990. május 23.

1990. december

1991. január

1991. december

1993. február

1993. december 21.

1994.

Miniszterelnök

Antall József (MDF)

Boros Péter (MDF)

Belügy

Horváth Balázs (MDF)

Boross Péter (MDF)

Kónya Imre (MDF)

Külügy

Jeszenszky Géza (MDF)

Honvédelmi

Für Lajos (MDF)

Igazságügyi

Balsai István (MDF)

Pénzügyi

Badár Ferenc (MDF)

Kupa Mihály (MDF)

Szabó Iván (MDF)

Földművelésügyi

Nagy Ferenc József (FKGP)

Gergátz Elemér (FKGP)

Szabó János (FKGP)

Környezetvédelmi és Területfejlesztési

Keresztes K. Sándor (MDF)

Gyurkó János (MDF)

Művelődési és Közoktatási

Andrásfalvy Bertalan (MDF)

Mádl Ferenc (MDF)

Népjóléti

Surján László (KDNP)

Ipari és Kereskedelmi

Bod Péter Ákos (MDF)

Szabó Iván

Latorczai János (MDF)

Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok

Kádár Béla (MDF)

Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi

Siklós Csaba (MDF)

Schamschula György (MDF)

Munkaügyi

Győriványi Sándor (FKGP)

Kiss Gyula (FKGP)

Miniszterelnök

1990. május 23. – 1990. december: Antall József (MDF)
1993. december 21. – 1994.: Boross Péter (MDF)

Belügy

1990. május 23. – 1990. december: Horváth Balázs (MDF)
1990. december – 1993. február: Boross Péter (MDF)
1993. december 21. – 1994.: Kónya Imre (MDF)

Külügy

1990. május 23. – 1994.: Jeszenszky Géza (MDF)

Honvédelmi

1990. május 23. – 1994.: Für Lajos (MDF)

Igazságügyi

1990. május 23. – 1994.: Balsai István (MDF)

Pénzügyi

1990. május 23. – 1990. december: Badár Ferenc (MDF)
1990. december – 1991. december: Kupa Mihály (MDF)
1993. február – 1994.: Szabó Iván (MDF)

Földművelésügyi

1990. május 23. – 1990. december: Nagy Ferenc József (FKGP)
1991. január. – 1991 december.: Gergátz Elemér (FKGP)
1993. február – 1994.: Szabó János (FKGP)

Környezetvédelmi és Területfejlesztési

1990. május 23. – 1991. december: Keresztes K. Sándor (MDF)
1993. február – 1994.: Gyurkó János (MDF)

Művelődési és Közoktatási

1990. május 23. – 1991. december: Andrásfalvy Bertalan (MDF)
1993. február – 1994.: Mádl Ferenc (MDF)

Népjóléti

1990. május 23. – 1994.: Surján László (KDNP)

Ipari és Kereskedelmi

1990. május 23. – 1990. december: Bod Péter Ákos (MDF)
1990. december – 1991. december: Szabó Iván
1993. február – 1994.: Latorczai János (MDF)

Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok

1990. május 23. – 1994.: Kádár Béla (MDF)

Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi

1990. május 23. – 1991. december: Siklós Csaba (MDF)
1993. február – 1994.: Schamschula György (MDF)

Munkaügyi

1990. május 23. – 1990. december: Győriványi Sándor (FKGP)
1991. január. – 1994.: Kiss Gyula (FKGP)